Mivel a nagy fiam közel tíz évvel idősebb a kicsinél, nem emlékeztem hasonlóra, és még falmatrica sem volt a kiságy mellett, így nem igazán volt összehasonlítási alapom. A védőnőtől kérdeztem meg, hogy szerinte mi lehet az oka, mitől olyan különleges az a figura a falon, miért érdekesebb, mint a méregdrága zenélő forgó, ami bekapcsolás után mindössze pár pillanatig volt érdekes a gyerek számára. A védő néni elmondta, hogy a babák látása a születésük után szépen lassan, fokozatosan fejlődik. Eleinte még kicsit homályosan, optikailag fejjel lefelé látnak és elsősorban csak az éles kontrasztokat tudják érzékelni.

Azt javasolta, hogy a szokásos „babakék”, pasztell és színesebb játékok és puha figurák helyett egyelőre még szerezzünk be néhány élesen kontrasztos, jellemzően fekete-fehér (a legkontrasztosabb két szín), nem túl apró mintás játékot, és figyeljük meg, hogy mennyivel érdekesebb lesz a baba számára, mennyivel jobban vonzza majd a baba tekintetét, valamint mennyire hasznos lesz a látásfejlődésének folyamatában. Gyorsan szétnéztem az interneten, a legnagyobb játékáruházak honlapját is beleértve, de egy puha, textil, csörgős focilabdát leszámítva, nem igazán találtam határozott, erős kontúrokkal rendelkező, korban nekünk való játékot.

Nos, ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy talán nem én vagyok az első és egyetlen, aki ilyen terméket keres. Ugyan kreatív szülőként nincs is szebb feladat, mint házilag játékot készíteni „szemünk fényének”, de ha ezt a feladatot kicsit magasabb szintre emeljük, és komolyabb időt, energiát fektetünk a tudományos háttér megismerésébe, a tervezésbe, az előkészületekbe és a konkrét előállításba, akkor akár egy minőségi, piaci termék is születhet belőle.

Itt kezdődött a BABAKONTRASZT! 🙂