Így kezdődött...

Két gyermek édesanyjaként számomra felbecsülhetetlen kincs, hogy mind gyerekorvos, mind pedig védőnő tekintetében nagyon szerencsésnek mondhatom magunkat. Végtelenül türelmes, lelkiismeretes, alapos és segítőkész szakemberekkel vagyunk körülvéve, akiktől bátran tudunk kérdezni még a legapróbb észrevételek esetén is.

Így volt ez a második fiam születése után is, amikor feltűnt, hogy az én 3-4 hetes kis csöppségem a kiságya fölé rögzített, halvány, pasztellszínű figurás zenélő forgó iránt még nem igazán érdeklődött, viszont az ágya melletti falmatricák közül a jellemzően fekete-fehér színű Mickey egeret előszeretettel nézegette. A többi falmatrica, így a világos barnás-sárgás Micimackó, illetve a rózsaszínű Malacka pedig mintha teljesen elkerülte volna a figyelmét. Értetlenül álltam a dolog előtt.

Mivel a nagy fiam közel tíz évvel idősebb a kicsinél, nem emlékeztem hasonlóra. Meg akkor még a falmatrica sem volt felrakva a kiságy mellé, így nem nagyon volt összehasonlítási alapom. A védőnőtől kérdeztem meg, hogy szerinte mi lehet az oka, mitől olyan különleges az a figura a falon, miért érdekesebb, mint a méregdrága zenélő forgó, ami bekapcsolás után mindössze pár pillanatig volt érdekes a gyerek számára. A védő néni elmondta, hogy a babák látása a születésük után szépen lassan, fokozatosan fejlődik. Eleinte még kicsit homályosan, optikailag fejjel lefelé látnak és elsősorban csak az éles kontrasztokat tudják érzékelni.

Azt javasolta, hogy a szokásos „babakék”, pasztell és színesebb játékok és puha figurák helyett egyelőre még szerezzünk be néhány élesen kontrasztos, jellemzően fekete-fehér (ugye a legkontrasztosabb két színűnk), nem túl apró mintás játékot, és figyeljük meg, hogy mennyivel érdekesebb lesz a baba számára, mennyivel jobban vonzza majd a baba tekintetét. Gyorsan körbenéztem az interneten, a legnagyobb játékáruházak honlapját is beleértve, de egy puha textil csörgős focilabdát leszámítva, nem igazán találtam határozott, erős kontúrokkal rendelkező, korban nekünk való játékot.

Nos, ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy talán nem én vagyok az első és egyetlen, aki ilyen terméket keres. Ugyan kreatív szülőként nincs is szebb feladat, mint házilag játékot készíteni „szemünk fényének”, de ha ezt a feladatot kicsit magasabb szintre emeljük, és komolyabb időt, energiát fektetünk a tervezésbe, előkészületekbe és a konkrét előállításba, akkor akár egy minőségi, piaci termék is születhet belőle. Itt kezdődött a Babakontraszt!